Az asszertív viselkedés a mások érdekeit is figyelembe vevő önérvényesítés, az érzések, nézetek és igények őszinte és megfelelő kifejezése. Az asszertív ember képes nyugodt hangnemben mások tudatára adni mit szeretne és mit nem szeretne, ki tudja fejezni mire van szüksége, mit tud elfogadni és mit nem, valamint, hogy milyen bánásmódot igényel. Az asszertív ember ezzel a nyugodtsággal képes fogadni a bírálatokat, visszajelzéseket. Vállalja a felelősséget az érzései, szándékai, tettei iránt. Nem érzi úgy, hogy bizonyítani kellene vagy meg kéne felelnie a másiknak, ugyanakkor elvárja, hogy megfelelően bánjának vele és ugyanezt a megfelelő bánásmódot adja meg a másik félnek is. Meghúzza a határait, önbizalommal és önbecsüléssel rendelkezik, nyitott mások nézetei iránt, nem akar uralkodni a másik félen és nem hibáztat másokat.
Az asszertív kommunikációt számos tényező akadályozhatja. Ilyen okok lehetnek, ha a másik személy összezavar minket vagy ránk ijeszt, esetleg indulatos lesz. Akadályozhatja az is, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy valójában mit is szeretnénk, vagy egy adott helyzetet hogyan is kezelhetnénk másként, hogyan lehetnénk asszertívak. Meggátolhat az asszertív kommunikációban minket az is, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy mihez van jogunk, ha fáradtak vagy feszültek vagyunk, ha kicsúszik a kezünkből az irányítás, ha döntésképtelenek és bizonytalanok vagyunk, vagy ha nem kapunk a másik féltől visszajelzést.
Az asszertivitás a hatékony kommunikációról szól, és ez nem csak azt tartalmazza, hogy adott helyzetben a megfelelő szavakat mondjuk ki, hanem azt is, hogy a hangszín, a hanglejtés, a hangerő, az arckifejezés, a gesztikuláció és a testbeszéd mind része az üzenetnek és ezeknek mind harmóniában kell állniuk egymással, mindnek ugyanazt kell kifejeznie ahhoz, hogy kommunikáción valóban asszertív legyen és egyértelmű a másik fél számára is.
Ahhoz, hogy megfelelően fejezzük ki önmagunkat és kapcsolataink harmonikusan
működjenek, elengedhetetlen az asszertív kommunikáció. Az alábbiak szükségesek ahhoz, hogy asszertívan tudjunk kommunikálni:
1. A saját érzéseink felismerése
2. Egyértelmű és egyenes közlésmód. Megfogalmazásnál a “te ilyen érzést keltesz
bennem” helyett fogalmazzunk úgy, hogy “én úgy érzem”
3. Mások nézeteinket meghallgatása és mérlegelése
4. Saját jogaink ismerete és mások jogainak tiszteletben tartása
5. Konstruktív válaszlehetőségek meghatározása
6. Jogaid képviselete és határok meghúzása
7. Annak felismerése, hogy mikor lehet kompromisszumot kötni és egyezkedni, és mikor
kell kitartani az elhatározásunk mellett
8. Megoldás keresésére való törekvés
9. Következmények vállalása
10. Mások hibáztatása helyett az események kimeneteléért érzett felelősség.
Az asszertív kommunikáció megtanulásához és elsajátításához időre van szükség. Ezt az időt mind magunknak, mind másoknak is meg kell adnunk.
Comments