A teljesÃtményértékelésnek stratégiai szerepe van a szervezet életében, ennek a folyamatnak a segÃtségével kapnak visszajelzést az alkalmazottjaik teljesÃtményérÅ‘l. A teljesÃtményértékelés során a vállalat pontos képet kap arról, hogy a munkavállaló milyen szÃnvonalon látja el az általa betöltött munkakört. A teljesÃtményértékelÅ‘ rendszer vonatkozik egyéni, csoportos és szervezeti teljesÃtmény mérésére, értékelésére és tervezésére vonatkozó emberi erÅ‘forrás politikát, módszertani eszközöket és technikákat.
A teljesÃtményértékelés az alábbiakban segÃti a munkavállalót:
1. KielégÃti a fiziológiai szükségleteket (bérezés biztosÃtása, bérezés szintje),
2. biztonsági szükségletek kielégÃtése (a munkavállaló visszajelzést kap arról, hogy
hosszútávon számÃtanak-e a munkájára),
3. kapcsolati szükségletek kielégÃtése, csoporttal való azonosulás igénye (felméri, hogy a dolgozó mennyire része a csoportnak),
4. az elismerés szükségletének kielégÃtése (visszajelzés az erÅ‘feszÃtéseirÅ‘l),
5. önmegvalósÃtási szükségletek (fejlÅ‘dési lehetÅ‘ségek feltérképezése, potenciák
kiaknázása).
Közvetett formában több szervezeti tényezÅ‘ is hat a teljesÃtményértékelÅ‘ rendszer
működésére. Ilyen például a szervezeti tevékenység jellege (meghatározza, hogy milyen
mértékben kényszerül a szervezet arra, hogy részt vegyen a piaci versenyben), a szervezet
életciklusa (adott életciklusban mi a szervezet célja), illetve a szervezeti kultúra
(teljesÃtményértékelÅ‘ rendszer bevezetésének körülményei, célja). Közvetett formában pedig a következÅ‘ tényezÅ‘k határozzák meg a teljesÃtményértékelÅ‘ rendszer sikerességét: a teljesÃtményértékelÅ‘ rendszer céljai és a teljesÃtményértékelÅ‘ eszköz jellemzÅ‘i.